Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 4 találat lapozás: 1-4
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Sidló Ferenc

2005. február 2.

Elsőként távolították el nyolcvan éve Marosvásárhelyen, pedig a Kultúrpalota egyik legmarkánsabb részlete, dísze volt, Ferenc József megkoronázását ábrázolta. Szerencsére a megfelelő személyek elrejtették az egykori kelléktárba, a díszletek mögé. A művet Sidló Ferenc készítette, de Kallós Ede is dolgozott rajta, az ékszerészmunka pedig Hibján Samu és Vandrág László keze munkája. Csortán Ferenc műemlékvédelmi előadó, a Maros Megyei Művelődés-, Vallásügyi, és Nemzeti Kulturális Örökségi Igazgatóság tanácsosa leszögezte, hogy Kultúrpalota az ország egyik legszebb épülete Esztétikai értéke elsősorban a sok-sok apró elem összhangjából tevődik össze. Ennek értelmében magától értetődő, hogy minden olyan részletének, alkotóelemének, ott a helye, ahova azt a tervezők megálmodták, elképzelték. Szeretné, ha visszakerülne eredeti helyére a dombormű, ha pedig ez mégsem sikerülne, akkor a múzeumban a helye. Bónis Johanna muzeológusnak hasonló a véleménye. Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke szintén egyetért azzal, hogy a relief visszakerüljön eredeti helyére. /Nagy Botond: Nyolcvan év alagsori száműzetés. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

2006. február 11.

Marosvásárhely főterén áll a lenyűgöző Kultúrpalota. Maradandó élményt nyújt a Tükörterem és a Kisterem üvegablaka és bútorzata is. Az épületről hiányzik egy olyan márványtábla, mely ismertetné azoknak a szakembereknek a nevét, akik részt vettek a Kultúrpalota megalkotásában. Komor Marcell (1868–1944) és Jakab Dezső (1864–1932) műépítészek a tervezők. Komor Marcell tervezte meg a bolgár cár nyári palotáját, a szabadkai városházát és a zsinagógát, valamint a pozsonyi és a nagyváradi vigadó épületét is. Körösfői-Kriesch Aladár (1862–1920) festőművész dekorációja díszíti a Kultúrpalota homlokzatát és az előcsarnokot. Ő tervezte a Tükörterem üvegablakainak a képeit is, amit Nagy Sándor (1868–1910) festő- iparművésszel kiviteleztetett. Róth Miksa (1865–1944) üvegfestő a palota üvegképeit, Sidló Ferenc (1882–1953) és Kollár Ede (1866–1980) a homlokzatán lévő domborműveket kivitelezte. A budapesti Grünwald testvérek és a Schiffer cég a palota felépítésében vállaltak jelentős szerepet. Szükséges lenne a főbejáratnál az utólag elhelyezett, politikai felhangokkal megfogalmazott táblákat újakkal felcserélni, melyek román és magyar nyelven hirdetnék, hogy a Kultúrpalota 1911–1913 között épült, dr. Bernády György polgármesterségének az idején, Marosvásárhely város lakosságának a támogatásával. /Fodor Sándor S.: Adósai vagyunk az igazságnak . = Népújság (Marosvásárhely), febr. 11./

2006. február 17.

A marosvásárhelyi Kultúrpalota egyik hatalmi parancsszóra eltávolított többalakos, nagyméretű bronzreliefje eredetileg a nagyterem bejárati ajtaja fölött pompázott, majd eltávolítása után sok évtizeden át lappangott a palota alagsorában. A Kőrösfői-Kriesch Aladár terve alapján Sidló Ferenc által megmintázott, zománcdíszítéses műkincs Ferenc József megkoronázását örökítette meg. A domborművet Pokorny Attila szobrászművész kitartó munkával restaurálta. Február 16-án a reliefet visszahelyezték eredeti helyére, az előcsarnok főfalára. /Visszakerült helyére a dombormű. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./

2016. június 4.

Trianon
1920. június 4-én délután 16.30 órakor a versailles-i Kis-Trianon-palotában aláírták az első világháborút lezáró békeszerződést, ami a világtörténelem legigazságtalanabb diktátuma lett.
Magyarországot nem csak területének, lakosságának nagy részétől fosztották meg, de elképesztő méretű volt az anyagi, kulturális veszteség is. Bányák, termőföldek, erdők, ásványi kincsekben gazdag területek, vasutak, az ipar különböző ágazatai kerültek idegen fennhatóság alá. Elcsatoltak tanintézeteket, színházakat, egyetemeket, levéltárakat, könyvtárakat, a magyar történelemhez kapcsolódó szakrális helyszíneket is. A magyar ipar, kultúra, egyetemi élet fellegvárai, Kolozsvár, Pozsony, Szabadka, Nagyvárad, Arad stb. mind-mind idegen, ellenséges államok részei lettek.
Az 1920 januárjában Apponyi Albert gróf vezetésével Párizsba utazó magyar békeküldöttséget a győztesek nem érdemi tárgyalásra, hanem a kész békefeltételek átvételére hívták meg. A konferencia lehetőséget adott, hogy január 6-án Apponyi Magyarország helyzetéről, a magyar kormány álláspontjáról beszédet mondjon.
Előadása összegezte mindazokat az érveket, amelyeket a magyar delegáció kidolgozott Teleki Pál irányításával. Megkísérelték meggyőzni a győzteseket arról, hogy a kijelölt határok nem felelnek meg sem a nemzeti önrendelkezési jognak, sem az etnikai elvnek. Nagy hangsúlyt helyeztek a régi Magyarország gazdasági egységére, nyomós érveket hozva fel a közlekedéstől, vízgazdálkodástól a munkaerő-vándorláson át az egyes tájegységek egymásrautaltságáig.
Apponyi Albert beszéde a „békekonferencián” (részlet)
Nem titkolhatjuk el mindenekelőtt megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigorúsága felett. A többi háborút viselt nemzettel, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei mindenesetre szigorúak. De közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére olyan lényeges területi változtatásokat, mint azok, amelyeket velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének kétharmad és népességének majdnem kétharmad részét és hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlődés majdnem összes feltétele megvonassék. (...) Ily nehéz és különös helyzet előtt állva kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben? Talán az ítélkezés ténye lenne ez? Önök, Uraim, akiket a győzelem bírói székhez juttatott, kimondták egykori ellenségeik, a Központi Hatalmak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így: de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek közül a legbűnösebb.

***
A magyar békeszerződést végül 1920. június 4-én ketten írták alá: Bernárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche Lázár Alfréd követ.
Az országzászlót ezen a napon félárbocra vonták, majd 1921. január 16-án emlékező mise keretében felavatták a négy elszakított országrészt jelképező szoborkompozíciót, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Szentgyörgyi István, Pásztor János és Sidló Ferenc alkotását.
A szoborkompozíció a Szabadság téren állt Budapesten, amelynek közepén díszes virágágyás szimbolizálta a Trianon előtti Magyarországot. Ezzel szemben helyezkedett el az ereklyés országzászló, amelyen 1920 óta félárbocra eresztették a magyar lobogót.
A szoboregyüttes emlékezések és ünnepségek színhelyéül is szolgált. 1945 után a trianoni szobrokat és az országzászlót szétzúzták, eltávolították. A virágágyás helyén „szovjet hősi” emlékművet emeltek.
Komádi Sándor
Nyugati Jelen (Arad)



lapozás: 1-4




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998